Az MFE Őszi Konf elmaradt volna, de a BME Fordítóképző megmenti a helyzetet egy rendkívüli sebességgel összeállított pótrendezvénnyel. Érdekesnek ígérkezik!

HIRDETMÉNY

Időpont: 2014. október 17. péntek, 10.00 óra
Helyszín: BME, 1111 Budapest, Egry József utca 1. ’E’ épület 306-os terem
Regisztrációs díj nélküli rendezvény!

Fordítók, tolmácsok és fordítóirodák, figyelem:

Nyílt szakmai nap a BME-TFK-n! Szeretettel várunk minden érdeklődőt, valamint mindazokat, akik jelentkeztek a Tolmácsok és Fordítók Őszi Konferenciájára! A rendezvény házigazdája a Budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi EgyetemIdegen Nyelvi Központ - Tolmács- és Fordítóképző.

PROGRAM

10.00-10.10 - Köszöntő
Dr. Sárvári Judit, BME-GTK Idegen Nyelvi Központ, igazgató

10.10-10.40 - Előadás
Nyelvész, szakember, terminológus - Mi a szakfordító az EU-ban?
Dr. Fischer Márta, egyetemi docens, BME

10.40-10.50 - Vita

10.50-12.10 - Panelbeszélgetés a gyakorlati szakmai képzés fontosságáról és megvalósítási lehetőségeiről (a teljes videó, a fordit.hu előfizetőinek).

Paneltagok:

Ruzsbatzky Zsuzsa, BME esti képzések vezetője, AGORA-projekt
Stréhli Brigitta, PM, volt BME-s hallgató, gyakorlati hely: Szépművészeti Múzeum
Mokos Dorottya Cecília, sajtófigyelő, fordító, volt BME-s hallgató, gyakorlati hely: BÁH
Varga-Tóth Rita szabadúszó fordító és tolmács, volt BME-s hallgató, gyakorlati helyek: OFFI, Afford Fordító- és Tolmácsiroda Kft.
Varga Katalin, Language Bistro, azelőtt Igazságügyi Minisztérium, Afford Fordító- és Tolmácsiroda Kft.
Bán Miklós, fordítóirodai oldal, espell fordítás és lokalizáció Zrt.
Beták Patrícia, BME nappali képzések vezetője, moderátor

12.10-12.40 - Előadás

Tolmácsolás Magyarországon és az Európai Unióban
Csörgő Zoltán, egyetemi tanársegéd, BME

12.40-12.50 - Vita

12.50-13.00 - A nyílt szakmai nap lezárása

Összefoglaló a panelbeszélgetésről:

A szakmai konferencia második felében izgalmas panelbeszélgetés szem-és fültanúi lehettünk a tolmács-és fordítóképzés jelenét és jövőjét érintő témában. Az egyetem volt hallgatóinak és a szakma ismert tagjainak szemén át kaphattunk teljesebb képet a gyakorlat fontosságáról, az elméleti oktatás szerepéről, vagy a különböző pályakezdéssel kapcsolatos nehézségek megoldási lehetőségeiről.

A beszélgetés résztvevői egyetértettek a szakmai gyakorlat fontosságában, hiszen általánosságban elmondható, hogy a megszerzett elméleti tudást csak releváns tapasztalattal együtt lehet hasznosítani. A volt diákok kifejtették, hogy számos érdekes, új, korábban nem ismert feladattal és kihívással találkoztak gyakorlati helyeiken, volt, aki későbbi munkájához szükséges tudásra tett szert, vagy a gyakorlat során jött rá, hogy mivel is szeretne igazán foglalkozni a szakmán belül. A Varga Katalin által képviselt Language Bistro is gyakorlatorientált kezdeményezés, de Bán Miklós is felszólalt a gyakorlat fontosságának hangsúlyozásáért. Utóbbi az espell fordítás és lokalizáció Zrt. képviseletében azonban kifejtette, hogy egy iroda számára valójában mekkora költséggel és munkával jár a gyakornokok foglalkoztatása- így a hallgatóság tagjaként mindkét oldal álláspontját megismerhettük.

A fordítóképzéseknél elengedhetetlen az “éles” szakmai tapasztalat, amely során nem csak a fordítási készségeket mélyíthetik el a hallgatók, hanem olyan praktikus ismeretekre is szert tehetnek mint egy fordítási projekt lebonyolítása az ügyféllel való kapcsolatfelvételtől az anyagi ügyek rendezéséig és az adózásig. A fordítóirodák és a fordítóképzések együttműködése kulcsfontosságú az utánpótlás-neveléshez, tudni kell azonban, hogy a gyakornokok fogadása sok pluszmunka és energia. Ezért konkrétabb kommunikációra van szükség a két intézmény között, valamint fontos az egyes igények pontos ismerete.

A jelenleg kialakulófélben lévő Agora-projekt célja, hogy szoros kapcsolatot alakítson ki a felsőoktatási intézmények és a fordítóirodák között egy európai szintű hálózat létrehozásával, ami rövidtávon megkönnyíti a fordítóképzésben részt vevő, felsőbb évfolyamokon tanuló vagy végzős hallgatók számára egy nemzetközi gyakornoki program beindítását, illetve hosszabb távon segíti őket az elhelyezkedésben.

Bailo Barbara és Kőrösi Janka
nemzetközi két idegen nyelvű szakfordító képzés hallgatói

Fischer Márta előadásának összefoglalója

Mi a szakfordító az EU-ban? 

Dr. Fischer Márta előadása

Vajon mi a közös a ’főtanácsnok’, az ’Európai társaság’ és a ’második anyanyelv’ kifejezésekben?
Mindhárom esetben európai uniós terminussal van dolgunk, melyet a szakfordítónak fel kell ismernie és pontosan kell fordítania. Ilyen és ehhez hasonló lényeges és izgalmas kérdésekre kaphattunk választ dr. Fischer Márta közgazdász, szakfordító, a BME egyetemi docense előadásából. A fordítók számára többek között azért okozhat nehézséget ezeknek a fogalmaknak a beazonosítása, mert néha első pillantásra ártatlannak tűnő szavakról, kifejezésekről derülhet ki, hogy valójában terminusok – ilyen minőségükben viszont fordításuk is kötött. Az első lépés mindenesetre a felismerés.

Tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy ezek a kérdések kizárólag az Európai Unió valamely intézményében munkálkodó, esetleg a szabadúszóként nekik dolgozó fordítókat érintik, hiszen uniós szövegekkel bármely fordítónak lehet dolga, illetve bármilyen szövegben előfordulhat EU-s terminológia.

Az új fogalmak európai uniós szövegekben való megjelenésével, a különböző nyelvekre való fordításával kapcsolatban többféle eljárás és módszer is létezik. Előfordul például, hogy a fordítók, terminológusok egy régi, ma már nem használt megnevezéshez nyúlnak vissza, ilyen például a „főtanácsnok” esete (ezt a tisztséget egyébként egy ideig főügyésznek is hívták), vagy akár a latin formához való visszatérés a Societas Europaea esetében. Fontos megjegyezni, hogy az Európai Unióban a fogalmi gondolkodás angolul zajlik, és természetesen ez is hatással van magára a fordításra. Kivételt képez az Európai Unió Tanácsa, ahol az uralkodó nyelv a francia. 

De valójában mi a szakfordító az EU-ban? Nyelvész, szakember vagy terminológus? Az ideális eset természetesen az lenne, ha a fordítónak mindhárom szerepkörre lenne valamilyen képesítése, a legfontosabb azonban talán mégis az, hogy mindhárom kategória gondolkodásmódját magáévá tegye. A gyakorlat azt mutatja, hogy erre vonatkozóan nincs előzetes iránymutatás, tehát az uniós intézményekben vegyesen dolgoznak nyelvészek, valamilyen más szakterületen végzett szakemberek (pl. közgazdászok) vagy terminológusok. Ennek köszönhetően természetesen különbözhet fordítási stílusuk, szempontrendszerük. Például új terminus alkotásánál a nyelvész általában azokat a kérdéseket teszi fel magának, hogy az új terminus hogyan illeszthető mondatba, szövegbe, könnyen kiejthető-e, koherens-e nyelvileg a többi uniós szöveggel, egyszóval a nyelvész inkább magyarít, a szakember viszont inkább a könnyen alkalmazhatóságra, a visszakereshetőségre ügyel. Hogy milyen nehézségekkel kell például egy terminológusnak megküzdeni, arra jó példa a Plan D (Democracy, Dialogue, Debate), ahol a fordítók azt az iránymutatást kapták, hogy próbálják megőrizni a három d-t. Tovább bonyolíthatják a dolgot az uniós szövegekben előforduló, de nem uniós terminusok, amelyeknek szintén meg kellett teremteni a magyar megfelelőjét. Ilyen a litván méznektár vagy a spanyol betegbiztosító iroda esete. 

Összefoglalásként kijelenthetjük, hogy a fordítói munka összetett folyamat, fontos, hogy az idegen nyelvtudás és az anyanyelv alapos ismerete mellett a fordítónak éles szeműnek kell lennie, hogy a hétköznapi szavak álruháját magukra öltő, elsőre nem szakszónak tűnő fogalmak se tudjanak előle elbújni.

Fokasz Mária
nemzetközi két idegen nyelvű szakfordító hallgató

---

Hozzászólások (0)